2014. május 16., péntek

A versenyzés is elképzelhetetlenül fantasztikus. Amikor kint állsz a színpadon és mindenki a nevedet sikítja és hajrázik, az egy felbecsülhetetlen érzés, a reflektorfénybe bekerülni nagyon nehéz, de higgyétek el nekem, hogy megéri. Megéri, mégpedig azért mert - oh ez az érzés leírhatatlan - valami olyasmival fejezném ki, hogy überszupermexaextraboldog leszel tőle. Erre nincs szó ! No és persze utána gratulálnak a barátaid, megölelnek, együtt örülnek veled, ez csak plusz, hogy még jobban örülj. Ilyenkor jössz, rá egyrészt, hogy kik is az igaz barátaid. Tehát a színpadon állni valami elképzelhetetlen....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése