Hogy mit jelent a tánc? Mintha egy más világban lennék. Egy olyan világban, ahol nem számít semmi sem. Önmagam lehetek és kedvemre mozdíthatom végtagjaimat akkor, amikor csak szeretném. Lélegzetem felgyorsul, szívem hevesebben ver. Valaki a nevemet kiáltja. Meglátok egy ajtót és elindulok feléje. Nem tudom mi lehet a túloldalán. Sebesen elkezdek futni egy alagútban. Már percek óta sietek és nem érzem, hogy fáradnék. Ezernyi gondolat kavarog a fejemben. Hogyan jutottam el idáig? A döbbenet ül ki meleg arcocskámra, amint átlebbennek emlékeim a fejemben. Szinte látom magam, ahogy lerogyok a táncparketten, majd gyenge könnycseppek hagyják el arcomat "Nem megy! Egyszerűen nem tudom megcsinálni!" - kiáltom. Váratlanul letörlöm nedves arcom, halványan mosolygok és felállok. Hirtelen egy másik emlékkép villan be. Fent állok a dobogó legtetején és büszkén fogom kezemben a dicsőség egyik jelképét. Édesanyám és édesapám az első sorból kiáltja a nevemet. Odakapom a fejem és elmosolyodok, mert ez a legkedvesebb emlékem. Lágy zene csendül fel, de még mindig keresem az alagút végét. Könnyedén libbenek a ruhácskámban és élvezem, hogy senki sem zavar. Olyan nyugodt hangulat van... Az alagút eltűnik lábam alól és zuhanni kezdek. Amint feleszmélek, fent állok a színpadon és meghajolok. A nézők tapsolnak és az arcomról le lehet olvasni, hogy mekkora boldogsággal táncoltam az imént. Nem kell gondolkodnom, hogy melyik mozdulatot melyik követi. Elég csak éreznem és onnantól miden megy magától. Ez tehát a tánc számomra. Végeláthatatlan boldogság, apró lágy könnycseppekkel megfűszerezve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése